Üdvözöljük!
Munkánk és hivatásunk olyan akváriumok megalkotása, karbantartása melyek exkluzív díszévé válhatnak az Ön irodájának, otthonának! Több tízezer liternyi tapasztalattal állunk kedves leendő ügyfeleink rendelkezésére.
Akvárium a lakásban.
Tegye egyedien hangulatossá nappaliját vagy hálószobáját egy varázslatos akváriummal, az élő természet egy darabjával és biztos lehet benne, hogy vendégei elismerő szavai nem maradnak el. olvass továbbAkvárium az irodában.
Pihentesse idegeit két ügyfél között az üde zöld növényekkel beültetett akváriumában úszkáló páratlan színű halakon, vagy nyűgözze le ügyfeleit már az előtérben egy pazar medencével. olvass továbbGyakran felmerülő kérdések
Az akvarisztika területén felmerülhetnek kérdések, melyekre itt választ találhat. Érdemes elolvasni, fontos és értékes segítséget nyújthat mind a kezdő, mind pedig a tapasztaltabb akvaristák számára.Az akvárium űrtartalmát tekintve általános érvényű, hogy minél nagyobb annál jobb , de természetesen a rendelkezésre álló hely korlátai között. Manapság már szinte bármilyen alakú és bármekkora akváriumot rendelhetünk, viszont érdemes figyelembe venni, hogy egy 70 cm-nél mélyebb akvárium karbantartása karunk hosszából adódóan sokkal körülményesebb. Ugyanakkor azzal tisztában kell lennünk, hogy minél kisebb egy akvárium annál nehezebb benne megfelelő egyensúlyt kialakítani a halak-növények mennyisége és a bomlástermékek koncentrációja között.
Ennek fényében azt lehet mondani, hogy 100 liter alatt nem érdemes akváriumot létesíteni , hiszen ennél kisebb férőhelyen különlegesen precíz odafigyelés nélkül hamar "megbetegszik a rendszer" ami algásodásban, és a halak-növények pusztulásában jelentkezik, ezzel nagyban rontva az akvárium összképét, azaz lőttek eredeti funkciónak; a gyönyörködtetésnek.
A külső és belső szűrők közötti alapvető különbség az, hogy amíg egy belső szűrő az akváriumon belül található (és ezzel gyakran rontja a természetes összhatást) addig a külső szűrő a tartályon kívül helyezkedik el, és azzal csak két csővezeték köti össze, melyből az egyiken keresztül folyik a víz a szűrőbe, onnan pedig a másik csövön keresztül vissza az akváriumba.
A másik jelentős differencia, hogy mekkora szűrőfelület áll a baktériumok rendelkezésére ahhoz, hogy ott megtelepedve lebontsák a vízben oldott és lebegő (leginkább a halak ürülékéből és túletetésükből származó) az akvárium ökoszisztémájára legtöbbször mérgező anyagokat. A belső szűrők méretükből adódóan kis szűrőkapacitással rendelkeznek , amin nincs elég hely egy megfelelő populációjú élőkultúra kialakulásához. Éppen ezért a modern akvarisztikában csak kiegészítő "mechanikai szűrőként" használjuk növénydarabok és más nagyobb szennyeződések eltávolítására.
A külső szűrők tartályába ezzel szemben nagyobb mennyiségű és általában többféle szűrőanyag ott helyezhetünk el, biológiai, kémiai és mechanikai szűréshez.(pl: aktív szén, szivacs, kerámia gyűrű, tufa, nitrátmegkötő műgyanták). Mindent összevetve a legelőnyösebb és a legjobb eredménnyel kecsegtető az a megoldás, ha a két típust kombinálva használjuk ; a belső szűrő jó áramláskeltő és mechanikai szennyeződést megkötő képességét párosítjuk a külső szűrő biológiai és kémiai tisztító erejével.
Ez elsősorban természetesen ízlés kérdése, de azért érdemes figyelembe venni a helység funkcióját. A nagytestű, lassú méltóságteljes úszású halak inkább valók egy tárgyalóba, étterembe, és a kisebb méretűek egy gyerekszoba vagy egy nappali díszeivé válhatnak.
Fontos végiggondolni azt is, hogy milyen messziről kell látványosnak lennie a halaknak, mert például egy neonhal már egy 2-3 méter távolságban levő fotelból sem olyan mutatós, mint egy azonos távolságra lévő vitorláshal.
Az aranyhal őse, eredeti élőhelyén Ázsiában, hideg vizű patakokban, folyókban él, ellentétben a legtöbb más díszállat-kereskedésben előforduló halfajjal, amelyek a trópusi meleg vizek lakói. Ennek ellenére a páncélos harcsák (Corydoras spp.) és bizonyos algázók boldog egyetértésben élnek az aranyhalakkal közös akváriumban. A másik fő ok, amiért érdemes tartózkodni más halakkal való együttes tartásától az, hogy az aranyhalak alapvetően növényevők, így sokszor a más halak (ragadozók) számára gyártott tápoktól bélgyulladást kaphatnak.
De senki ne csüggedjen, aki aranyhalas akváriumot szeretne, hiszen ez a halfajta önmagában is nagyon dekoratív lakója lehet egy számára berendezett akváriumnak.
Az akvárium a halakkal, vízinövényekkel, különböző tereptárgyakkal, világítással és a szűréstechnikával egy olyan zárt rendszert képez, melyben minden igyekezetünk ellenére a különböző bomlástermékek időről-időre felhalmozódnak, és ezzel negatívan befolyásolják azt a kényes egyensúlyt, melyet megpróbálunk fenntartani.
Alapvető tévhit az, hogyha áttetsző a víz, egészséges az akvárium. Sokan mennek be a díszállat-kereskedésekbe azzal, hogy "algásodik az akváriumom, és nem értem miért" és mikor a szakeladó a vízcserék gyakoriságáról érdeklődik, legtöbbször azt a választ kapja, hogy kb. egy éve csak utánatöltik a medencéből elpárolgott vizet. Pedig ha kicsit belegondolunk, az a rengeteg káros anyag (nitrát, ammónia, foszfát stb.) ami a halak ürülékéből, a gyakori túletetésből és az egyéb bomlástermékekből származik, nem párolog el a vízzel együtt, hanem folyamatosan halmozódik az akváriumban (leginkább a talajban, ahonnan a szűrők nem képesek kiemelni). Eleinte amíg nem túl telített a víz, a káros anyagok egy részét feldolgozzák a növények, és lebontják a már fentebb említett baktériumok. De egy idő után a rendszer telítődik, és ilyenkor jelentkeznek az algák. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az algásodás egyik fő oka a vízcsere elmaradása.
A másik fő ok a megvilágítással függ össze. Általában a zöld színű algák a sok, a barnák a kevés fény hatására jelennek meg. Általános irányelvként elmondható, hogy napi 10óra mesterséges megvilágítás 0% természetes fény mellett optimális lehet. Persze nem kell pánikba esni, ha az üvegen és a tereptárgyakon vékony hártyaként alga jelentkezik, hiszen egy kis alga teljesen természetes egy vízi élőközösségben, és jó néhány halfaj (pl: xipho, molli, algaevő harcsa stb.) szívesen falatozik ebből a természetes táplálékból. Másrészt ezek az algák mechanikus úton könnyedén eltávolíthatók különböző direkt erre a célra gyártott díszállat-kereskedésekben beszerezhető eszközökkel (pengés-és mágneses algakaparók stb.), de jó szolgálatot tehet akár egy másra még nem használt dörzsis mosogató szivacs is.
A vízcserék során eltávolítjuk a régi víz egy részét, és friss (előkezelt vízzel) töltjük föl az akváriumot ezzel csökkentve a káros anyagok mennyiségét a vízben.
Általános félreértés az, hogy a vízcserénél elég egy gumicsövet dugni a vízbe, és úgy leszívni a víz egyharmadát, hiszen a szennyeződések nagy része a talajba süllyed, és onnan nem lehet a fent említett módszerrel eltávolítani. Erre a célra fejlesztették ki a talajporszívó elnevezésű felszerelést, amely egy nagyobb átmérőjű hengerből és egy ahhoz csatlakoztatott gumicsőből áll. Ez a praktikus szerkezet úgy használható, hogy a henger alját kissé belenyomjuk az akvárium talajába, a másik felét pedig megszívjuk, és mikor elkezd áramlani a víz, egy vödörben felfogjuk. A hengert egymás után több helyen nyomjuk a talajba, ahonnan a víz áramlása felszippantja a talajban lerakódott iszapot, a kavicsokat viszont (azok súlyánál fogva) nem szívja ki az akváriumból. Ezen felszerelés rendszeres használatával elkerülhetővé válik az akvárium teljes szétszerelése, ami fáradságos és időigényes munka.
Átlagos betelepítettség esetén érdemes a talajporszívózást hetente, optimális betelepítettség esetén kéthetente elvégezni.
Az akvarisztikai felszerelések gyártására napjainkra külön iparág szakosodott, és a különböző neves és kevéssé ismert gyártók rengeteg különböző vegyszert állítottak az akvaristák szolgálatába:
-
- Talán mind közül a legfontosabbak a klórtalanító-nehézfémmegkötő vegyszerek, melyekkel kiküszöbölhető rengeteg, a vízcserék után fellépő mérgezés.
- Az ilyen kemikáliák nagy része már tartalmaz egy olyan polimer adalékot, amely megvédi a halak nyálkahártyáját az esetleges sérülések utáni fertőzésektől, sőt, stresszoldót is tartalmaznak.
- Rengeteg algairtó vegyszerrel is találkozhatunk a díszállat-kereskedések polcain, melyek szintén jó szolgálatot tehetnek, de ne feledjük, mindig érdemes inkább az algásodás okát megtalálni, mint sok vegyszerrel terhelni a vizet.
- Tőzeg kivonatot érdemes tenni a lágy vizet kedvelő halak (d-amerikai lazacok, sügerek, stb.) medencéjébe, ami kicsit teaszínűvé teszi a vizet, de a halaknak sokkal jobb körülményeket biztosíthatunk vele, mintha sima csapvízben élnének.
A különböző halbetegségekre más-más gyógyszert kell használni, de arra mindig figyeljünk, hogy ezeket az előírások szerint alkalmazzuk, mert túladagolásuk legalább akkora probléma, mintha nem is használnánk őket. A választék hatalmas, ma már szinte mindenre van valami vegyszer, de mindig érdemes mérlegelni, hogy valóban szükségünk van e rá, mert a sok anyag vízbe öntése hosszú távon sok problémához vezethet.
Ha az életteret mi rendezzük be, akkor már a telepítéskor megadjuk a leggyakrabban előforduló problémákra a megoldást, így a megrendelő már előre megtanulhatja a tennivalókat. Ha az akvárium első telepítésekor nem kapott információt az esetleges problémák orvoslásáról, akkor a kezdő akvaristák számára minden esetben ajánlott szakember segítsége, ha akváriumában olyan állapotot tapasztal, mely eltér a megszokottól.
A gyakorlott akvaristák sok esetben tudják a megoldásokat, ezért, ha ismeretlen problémával állnak szemben bátrabban mernek önállóan cselekedni. Sok esetben előfordul azonban, hogy az eddig még nem előforduló probléma esetén a saját megoldás csak ront a helyzeten. Ez abban az esetben is igaz, ha tanácsot kér egy másik akvaristától vagy egy kisállat-kereskedőtől, ugyanis a halbetegségek és vízminőséggel kapcsolatos problémák nagy többsége csak és kizárólag megfigyelés és különböző mérések elvégzése után azonosítható.
Mindenképpen ajánljuk tehát, hogy rendelje meg tőlünk az egy kiszállással járó állapotfelmérést, mely alatt munkatársunk meghatározza a problémát, a probléma okát, és megadja a szükséges tennivalókat, valamint az esetleges vegyszerek alkalmazásának módozatait.